Meditáció

Kelet és nyugat kombinációja

A nyugati érdeklődés a keleti tanok iránt több évtizedes: míg a nyugati felfogás nagyon jól diagnosztizál/artikulál, addig a keleti sokkal mélyebbre megy a traumát/szenvedést teremtő azonosulások megszüntetésében. A keleti a csoport működését teszi első helyre, a nyugati az egyénét. A kettő értő kézzel történő ötvözete optimális megoldást szül.

A rendszer

Három, önmagában is autonóm alkotórész működik együtt: a meditáció, a konstelláció és a csikung (qigong) gyakorlat, mely a kettő közé tudatos mozgással és érzékeléssel hidat épít. Sokkal inkább tapasztalatról, semmint elvont tudásról van szó, mindemellett mély és alapos háttér áll rendelkezésre ahhoz, hogy bármely külső vagy belső jelenséget megértsünk, artikuláljunk és a személyiségünkbe integráljunk.

Az élet négy igazsága

Bármilyen szögből lássunk is rá az életre, tapasztaljuk a következőket: Vannak problémáink, megoldatlanságaink, hosszabb-rövidebb ideig a szenvedés érzete tölt el minket. A szenvedésnek van oka, megszüntetése, illetve ennek útja. A zen útján ráláthatunk, hogy miként hozzuk létre, tartjuk fent és bontjuk le tudatformáinkat, azonosulásainkat, mintázatainkat. Ezzel gyökerében változtathatjuk meg magunk és mások életélményét.

Zen meditáció

Csong An Szunim hétéves külföldi tartózkodása alatt elsajátította, kitapasztalta és a nyugat számára az elmúlt húsz évben elérhetővé tette a zen lényegét: tiszta tudatunk, igazi önvalónk megtapasztalását és megtartását minden körülmények között. A technika világos és rendezett módon átadható, a nyugati ember számára felfogható és gyakorolható.

A meditáció módozatai

A tudatosságunk a pillanatban való jelenlétünk függvénye. Figyelmünk, tapasztalatunk minősége is ezen múlik. A jelenlétünket, lelkünk tudatosságát, benső terünket megfelelő kérdésfeltevéssel, mantra gyakorlatokkal, a tér és hangzás felfogásával, illetve zen-kóan interjúkkal tisztíthatjuk és erősíthetjük meg.

A zen négy alapelve, a konstelláció alapjai

A zen négy alapelve: nem támaszkodás az írásokra, az ember tudatára való közvetlen irányulás, a felébredés egyenlő igazi önvalónk tapasztalatával, végül tudattól tudatig történő átadás. A konstellációban mind a négy alapelv megmutatkozik: nem előre megírt szerepekből dolgozunk, kapcsolódunk a kliens tudattalanjához, félretesszük az elme dualitásait és illúzióit, és így képviseljük a kliens tudattalanjának elemeit.